Régen voltam itt
2011 március 8. | Szerző: mazsolaaa
Legutóbbi bejegyzésem óta sok minden történt velünk. Persze, hogy nem tudtunk megint elszakadni egymástól. Képtelenség röviden leírni majdnem 3 év történéseit.
Ebben az eltelt időben óriási magasságokat és mélységeket éltünk át. Volt benne sok szép, felemelő dolog és volt benne sok fájdalom és csalódás is. Mindketten okoztunk a másiknak bánatot, szomorúságot. Mindketten csalódtunk is, de valahogy túlélte a szerelmünk még ezeket a nehéz próbatételeket is. Tavaly decemberben volt 8 éves a kapcsolatunk. De akkor már csak döcögött. Azt hiszem, csak a szép emlékekhez, az eltöltött közös évekhez ragaszkodtam(unk). Nagyon nehezen akartam elhinni, hogy tovább kell lépnem(ünk). Sajnos gyarló az ember, és az egója néha átveszi a hatalmat az “okosabb részétől” (vagy legalábbis azt hiszi).
A Sors most új élethelyzetet hozott az életünkbe. Nem tudom, mi lesz a vége. Valószínűleg az elengedés, a tényleges befejezés, lezárás. De már annyiszor próbáltuk és mindig történt valami, amikor ilyet gondoltam. Úgyhogy most csak abban bízom, hogy végre meg tudjuk oldani azt a feladatunkat, amit “előírtak” nekünk a sorskönyvben. Ha az elengedést, akkor végre azt, ha valami mást, akkor pedig alázattal várom, hogy milyen leckét kell még megtanulnunk, megtapasztalnunk.
Nem ígérem, hogy gyakran fogok írni, mert nagyon zsúfolt 3 hónap előtt állok. De úgy érzem, néha szükségem lesz arra, hogy kiírjam magamból azokat az érzéseket, amiket nehezen tudok feldolgozni.
Ma este például a következő kártyalapot húztam Osho Zen Tarot lapjai közül:
Felhők 9.: Szomorúság
A nagy bánat és szomorúság időszaka a nagy átalakulás lehetőségét is magában hordozza. De az átváltozáshoz mélyre kell merülnünk önmagunkban, fájdalmunk legmélyebb gyökereihez kell eljutnunk, és ott ítélet és önsajnálat nélkül kell szembenéznünk vele.
“A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek… A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen – mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy… azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy… annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában… ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget – használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.”
Osho
Mit mondjak? Telibe talált. :-(((
Mára ennyit, mert aludnom is kellene egy kicsit.
Mindekinek szép napokat kívánok!
http://www.youtube.com/watch?v=lJE0dnpFA9c&feature=related
Válasz egy kommentre
2008 augusztus 25. | Szerző: mazsolaaa
Csak most néztem be a blogomba. Köszi az együttérzésedet, és sajnálom, ha Neked is fáj a szíved. Igen, az igaz szerelmet nem lehet és szerintem nem is kell elfelejteni. Az igaz szerelem felemel minket és segít a fejlődésünkben, mégha óriási fájdalmakkal jár néha, akkor is. Velem(velünk) sok minden történt. Azt hiszem, nemsokára részletekben megírom. Talán segít majd valakinek a mi történetünk.
Mindenkinek szép napokat kívánok!
A mai napra
2008 február 14. | Szerző: mazsolaaa
Kaffka Margit: Litánia
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta,
Mikor szívünkbe írta?
Én puha, fehér párnám,
Min nem nyughattam eddig.
Lelkem szép muzsikája,
Mit nem hallottam eddig.
Bölcseséggel írott könyv,
Mostanig nem tanultam.
Én friss-jó egészségem;
Mily soká beteg voltam!
Én reggeli harangszóm,
Szép napos délutánom,
Szelíd, esteli lámpám,
Sűrű csillagos éjem. –
Ó, éjem, égem, kékem,
Te kedves kedvességem!
Csobogó, teli korsóm,
Friss, hajnali harangszóm,
Csendes, nyugalmas álmom,
Napfényes délutánom!
“Szerelem” – ezt már írtuk,
Prózába, versbe sírtuk.
Szerelem; – olcsó szó ez!
Szerelem! – így ne hívjuk!
Apám vagy és fiam vagy,
A mátkám és a bátyám,
– Kicsiny, fészkes madárkám,
Ideál; szent komoly, nagy, –
Pajtásom, kedvesem vagy!
Hittel és emberséggel
Első te, kit válallak,
Kit szívvel, szóval vallak
És álmomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni tudnék.
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta?
http://www.youtube.com/watch?v=xJ7F7qTeOwk&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=-vB07FR8s_4&feature=related
Évfordulóra
2008 február 14. | Szerző: mazsolaaa
Régen írtam ide. Igen, megint nem tudtunk elszakadni egymástól. Kaptunk még egy kis időt (8 hetet) az élettől.
Ezen a héten a “közös” életünk egy újabb fejezete zárult le. Hogy mikor lesz megint hasonló lehetőségünk? Nem tudom, majd kialakul. Ebben a pár hétben sok mindent átéltünk. Voltak szép perceink is, de nehéz periódusaink is. Megpróbáltam a családodat kizárni az életemből, s elfogadni azt a keveset, ami adódott. Ez nem mindig sikerült teljesen. Sajnálom, ha olykor megbántottalak. Nem szándékosan tettem.
Tudod, milyen nap van ma? 🙂
Pont 5 évvel ezelőtt voltunk először együtt a meghitt, kis “találkahelyünkön”. Ma is pontosan emlékszem a délután minden percére. Az első félénk érintéseidre, az első csókjainkra. Ahogy picit gátlásosan ott álltál, és nem tudtad, mi lesz. Persze, egy Szűz az ilyen “kiszámíthatatlan” helyzettel nem tud mit kezdeni, igaz? 🙂 Ha becsukom a szemem, most is ott vagyok a tetőtéri kis szobában és átélem az akkori hangulatunkat. Boldog voltam, hogy a természetességem, a közvetlenségem feloldott Téged is. Mivel életemben nem voltam még olyan helyzetben, picit tartottam attól, hogy miként fogok viselkedni. De egyszerűen melletted minden természetesen adódott. Az is, hogy nem kapkodunk, nem rohanunk, hanem hagyunk időt magunknak egymás jobb megismeréséhez. Persze, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a betegségem miatt számomra kellett egyfajta bizonyosság az érzéseidről.
Ma is nagy melegség tölti el a szívemet, ahogy ezekre az első hónapokra gondolok. Ahogy a lelki kapcsolatunk – mert eleinte csak az volt a neten keresztül – szép fokozatosan mélyült el igaz szerelemmé, s tart azóta is. S szavaid szerint sosem fog elmúlni. Szinte hihetetlen, hogy 5 év után még mindig ekkora lánggal ég a szenvedélyes, de ugyanakkor végtelenül gyengéd szerelmünk. Tudod jól, az első tavasztól kezdve ezt a 2 jelzőt használtam mindig is a kapcsolatunkra.
Nagyon-nagyon jó érzés volt újra “tiniként” érezni, égni, szerelmesnek lenni közel a negyvenhez. 🙂 A Te korodról pedig ne is beszéljünk. :-)))
Többször előfordult az 5 év alatt, hogy úgy gondoltam(uk), ennél már nem lehet jobban szeretni, de mindig kiderült, hogy mégis lehet még erősebben, még mélyebben. Annyira mélyen egymásba ivódtunk, ahogy azt elképzelni sem tudtuk eddig. Tudom, hogy egy csodás ajándék ez a szerelem mindkettőnk életében. Tudom, hogy sok ember szeretné ezt átélni, de nem mindenkinek sikerül, mert nem találkozik a megfelelő társsal. Nekünk szerencsénk volt. Mégha nem is a legoptimálisabb szituációban éljük ezt meg. De mindketten nagyon megbecsüljük, mert ez olyan kincs, amire vigyáznunk kell.
Ehhez kívánok magunknak még sok erőt, kitartást, Neked türelmet, magamnak talán nyugalmasabb hangulatokat.
Még egy vers
2007 december 30. | Szerző: mazsolaaa
P. Pálffy Julianna: Van úgy…
… van úgy, hogy néha
nem gondoljuk át – mit
és mennyit veszíthetünk,
hogy nem bírunk többet,
hogy a fájdalomtól megtörhet
– a szívünk;
elborít egy érzés, a vágy és
mi mégis megyünk tovább,
vakon, némán és süketen,
behálózza a lelkünket is,
a csodaváró, könyörtelen
– gyötrelem;
hiába minden – tudjuk –
ajkunkon, az utolsó szó
még dadogva sem tör elő,
mit nem mond ki a férfi,
elvállalja, belehal, de megteszi
– a nő;
keserű a könny, a csókok
méze sem elég édes már,
a múlt fonalát fonjuk,
hogy legyen belőle, reményteli
– fénysugár;
fénye csalóka, csak hiteget,
ha elszakítjuk, emlékként él tovább,
mi szép volt egy szerelem hajnalán
– elmúlik – a szív kiszabadul,
s nem lesz soha többé
– rabmadár.
Fájó találkozás
2007 december 30. | Szerző: mazsolaaa
Elérkezett az a nap is az életünkbe, amitől nagyon tartottunk. Nagyon jól tudtuk mindketten, hogy egyszer el kell engednünk egymást. Hiába reméltük valami “lila ködben” úszva, hogy még nem, még nincs itt az idő, még lehetnek boldog perceink, óráink. Te is tudod jól, hogy ez az utolsó év már erről szólt igazából. A felkészülésről, hogy túl tudjuk majd élni a végső búcsúzást.
Idén már többször próbáltam meg az elszakadást Tőled, de napok, hetek múlva mégis folytattuk a kapcsolatunkat. Igen, lehet, hogy nem voltam elég erős, kemény és határozott. De a szívem, lelkem még nem volt hajlandó belenyugodni, hogy valamilyen szinten elveszít Téged. Hiába, egy ilyen érzelmes nő nem tudja könnyen elengedni azt a boldogságot, amire rátalált. / Tudod, a Rák belecsimpaszkodik az ollójával a dolgokba, a ragaszkodása néha nagyon erős. :-))) / Ebben az évben hatalmas érzelmi hullámhegyeket és hullámvölgyeket “másztunk meg”, éltünk át együtt. Nem volt könnyű egyikünknek sem más-más szempontból. Nekem rengeteg érzelmi energiámba, fájdalomba, hangulati ingadozásba került ez a tapasztalás, Neked pedig ennek az “elviselése”, tolerálása volt a nehéz. Azt hiszem, ha osztályozták volna “fentről”, akkor mindketten átmentünk volna a vizsgán. :-)) S szerintem nem is rossz jeggyel. 😉
Amikor 28-án (az átvirrasztott éjszakám után) találkoztunk, akkor reggel még nem tudtad, mi lesz pontosan. Azt mondtad, hogy mikor jöttél be Pestre, egy pillanatra felmerült benned, hogy végleg elengedlek. Hogy az előző esti üzenetemből erre is lehetett következtetni. De nem szerettél volna ezzel a gondolattal szembesülni. Elhiszem. Nekem sem volt könnyű a döntés.
Boldog vagyok, hogy az internetezőben együtt tudtunk lenni, s láttam az arcodat, éreztem a rezdüléseidet, mikor olvastad a blogba írt bejegyzéseimet. Az a hangulat, amit ott együtt éltünk át, sokáig megmarad bennem. Azt a meghittséget, gyengédséget, szeretet, féltést, szomorúságot, fájdalmat muszáj volt együtt megtapasztalnunk. Ez a közös, szép de ugyanakkor fájó élmény méltó lezárása életünk egy csodás korszakának.
S a rózsákon kívül, amit kaptam Tőled, – s amit nagyon szépen köszönök – tudtodon kívül még megleptél valamivel. Tudod, mire gondolok? Az éjszakai álmodra, a felébredésedre. Nekem ez azt jelenti, hogy az a megmagyarázhatatlan lelki kapocs, ami közöttünk van, még most 5 év után is működik. Hogy egymás rezdüléseit gyakran “megtapasztaljuk” távolból is.
Látod, mennyi paradoxon van az életemben? 24-én még szép, örömteli üzit írok, s néhány nappal később búcsúzom. De Te ismered az igazi okot, s tudod jól, hogy ez egy hosszabb folyamat eredménye lett. Nem pedig gyerekes játszadozás az érzelmekkel. Tudhatod jól, hogy számomra az érzések, az érzelmek mindennél fontosabbak, nem élnék vissza velük. Megismertél az 5 év alatt.
A találkozás óta eltelt 2 nap. Talán valamivel jobban vagyok(unk). Kívánok Neked és magamnak is sok erőt a következő napokhoz, hetekhez. A szeretetem nem változott semmit, bennem vagy, beleégtél a sejtjeimbe.
Legyél jó, vigyázz Magadra, s az új évre sok erőt és jó egészséget kívánok!
http://www.youtube.com/watch?v=eK9tXoUWt9w
Válasz egy kommentre
2007 december 28. | Szerző: mazsolaaa
Köszönöm az együttérzésedet. Nagyon nehéz döntést kellett hoznom. Az utóbbi időben már többször felmerült bennem, de képtelen voltam elengedni Őt. Bármilyen nehéz és fájdalmas is, de most meg kell tennem. A szívem, lelkem bele fog halni egy picit, tudom és érzem. Remélem, Kedvesnek is sikerül szépen lezárni a kapcsolatunkat. S egy idő múlva mindketten csak a szépre emlékezünk kicsit megnyugodott szívünkkel.
Legyen szép napod!
/Ui.: Nem tudom, miért nem sikerült az üzenőfalra írnom, majd még próbálkozom./
Versek, zene
2007 december 28. | Szerző: mazsolaaa
Kérlek. . .
“Édes dallam száll,
a szívem oly nehéz,
gondolataim sötétek,
nem tudom mit tegyek,
egész egyszerűen csak
félek.
Félek a holnaptól,
az utolsó perctől
mi egyre csak közeleg,
választanom kell, és
tudom, nem lehetek
Veled.
Választanom kell!
nem küzdhetek tovább,
felejtsük el az álmokat,
a szépet, a jót, az ölelést
a titokban elcsókolt
csókokat.
Azt, hogy szeretni foglak
biztosan tudom,
de már nem állhatok
meg félúton,
kérlek segíts, engedj el,
a szívem nem bír ezzel
a szerelemmel.”
/P. Pálffy Julianna/
Főnixmadárként
“Mennyi kín, könny és bánat
tépázza testem és lelkem,
nyugalmam keresem, de
nem találom, véget ért
egy gyönyörű álom.
Szerettelek minden órában
és percben, gondolatom
hozzád szállt, ott éltél
bent – hallod –
ott benn, a szívemben.
Sorsunk nem enged többet,
élni kell saját életünket,
a vágyak majd elcsitulnak,
mint hullámai a tomboló
tengeráradatnak.
Főnixmadárként szállt az égbe,
lángolt ez a szerelem, mely
vulkánként tört fel,
hogy tűzben égve,
hogy beteljesülve, holtan
hulljon le a mélybe. “
/P. Pálffy Julianna/
http://www.videoplayer.hu/videos/play/102128
http://www.youtube.com/watch?v=o-nHwpiqnoI
Érzéseim a tegnapi napról
2011 július 15. | Szerző: mazsolaaa
Drága Egyetlen Szerelmem!
Örülök, hogy ma végre el tudtam mondani, amit szerettem volna már egy ideje. Több mindennek köszönhetően egyre jobban érzem magam, s így remélem, nem okozok problémát Neked a következő napokban. Mintha az egyik pillanatról a másikra elmúlt volna a 3 napos, lázas betegségem. Tegnap még alig volt erőm, s ma órákat bírtam talpon lenni. Holnap azért pihenni fogok, nehogy visszaessek. 🙂 Talán a legtöbb energiát az adta, hogy találkozhattunk.
Annak is nagyon örülök, hogy délutánra megnyugodtál, s nagyon meghatott a reagálásod ott a kertben. Láthattad, picit nehezebben kezdtem bele, mert még sosem tettem ilyet. De az, ami a szemedben látszott, amit a lelkedben éreztem, az mindig velem lesz, bármi történik is. Szinte újra átéltem azt az időszakot, igaz sajnos rövidítve, amikor sok-sok évvel ezelőtt beléd szerettem. S nagyon jó, szívet melengető, felemelő érzés volt.
S annyira természetesen viselkedtél, pedig nem tudhattad, miért akartam ezt a szituációt. És rögtön tudtál beszélni az érzéseidről. A szemeddel már az első pillanattól kezdve, a gyengéd érintésekkel folyamatosan, amíg próbáltam összeszedni a gondolataimat, és hogy utána még szóban is nyitottan, közvetlen természetességgel beszéltél, az maga volt a csoda számomra. Hihetetlen változáson mentél/mentünk át a lassan 9 év alatt. Szerintem, ezt Te sem gondoltad magadról, hogy valaha is tudsz majd így beszélni az érzéseidről, az érzelmeidről. Igaz? Hogy ez is Te vagy. Hogy valahol a mélyben benned szunnyadt ez a valaki is.
Amíg nem találkoztunk, csak a végtelen racionalitásodat tapasztaltad meg. És most 60 felett kiderült, hogy van egy másik ÉN-ed is. Egy érzelmes, érzékeny, feltétel nélküli szeretetet, szerelmet adni tudó és elfogadó ember, aki meg meri engedni magának, hogy ÉREZZEN, hogy még 60 felett is SZERESSEN. Szerintem, ez óriási dolog. Végtelenül boldog vagyok, hogy ezt együtt tapasztalhattuk meg. Nagyon jól tudod, hogy én is sokat változtam melletted, mindketten kiteljesedtünk.
De most nem a magam fejlődéséről akarok írni, csak a MAI ÉRZÉSEIMRŐL. Tudod jól, hányszor szoktam mondani, hogy az adott pillanatot a maga teljességében, a JELENBEN kell átélni. Ez szerintem ma gyönyörűen sikerült. Talán sosem voltunk ennyire közel a MOST igazi, mély átéléséhez, a varázslatos hangulat teljességének a megtapasztalásához.
Nem tudom, Te hogy érzed, hogy látod. Ha majd, lesz időd, egy visszajelzés jólesne nekem, hogy Te is hasonlót éltél át. Bár úgyis tudom, de hát ismersz, már csak ilyen vagyok. 😉
Köszönöm a mai napot, a sok szép emléket, a gyönyörű pillanatokat, a 9 évet, a SZERELMEDET, a türelmedet a hibáim elviseléséhez, a nyugalmadat, amikor épp robbanok, és a hihetetlenül gyengéd, ugyanakkor mégis szenvedélyes csókjainkat meg … .
Összefoglalva: Köszönöm, hogy megtapasztalhattam a FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET. Nem is tudom szavakba foglalni, milyen csodás érzés ebben “fürödni”, létezni. Tudni, hogy a másik ember akkor is elfogad és szeret, ha bármi hülyeséget csinálsz. Hogy önmagad lehetsz teljesen nyíltan, őszintén, minden erényeddel és hibáddal együtt.
S remélem, én is ezt tudtam neked adni. Tudom, a korlátok miatt voltak összezördüléseink, de hát ez ezzel jár, mindketten tudtuk. Persze, az energiám néha elvitt egy kicsit, bocsi, de mindig megtaláltuk az utat a rendezéshez.
Köszönöm, hogy Rád találtam, hogy voltál nekem, hogy vagy nekem, és hogy leszel nekem, bármi történik is ezután.
Nehéz időszak vár ránk. Fogalmam sincs arról, hogy a Sors mit tartogat számunkra, milyen feladatunk van még. Majd meglátjuk. Mindenesetre nagyon jó volt ezt most kiírnom magamból, mert még így kedd előtt elolvasod, és remélem, hogy ez segít és erőt ad az előtted álló küzdelmes hetekre.
Szeretlek és szeretni foglak a szabadon szárnyaló, bolondos kis lelkemmel, tiszta szívemből! Még ha most el kellene válnunk egymástól, akkor is. Ott bent Tiéd lesz mindig a legfényesebb “szoba”. :-)))
Kedvenc filmünk mondatával zárom:
“Mi már elválaszthatatlanok vagyunk!”
Sokszor csókol(ná)lak. :-)))
Oldal ajánlása emailben
X